A döntő előtt egyetlen dolog volt biztos: mindenképpen új Európa-bajnokot avatnak Portugáliában. Azt azonban, hogy az a görög válogatott lesz, vélhetően senki nem gondolta volna igazán.
Egészen a mérkőzés kezdetéig, mert az már a legelején látszott, hogy Otto Rehhagel csapata korántsem illetődött meg attól, hogy ismét a házigazdák ellen lép pályára, és ugyanazt a masszív, fegyelmezett védekezésre épülő játékot hozta, amit az egész Eb-n hibátlanul "vezetett elő".
Figóékon ugyanakkor érződött, hogy nehezen dolgozták fel azt a nagy lelki terhet, amit az egész ország várakozása jelentett. Rendületlenül mentek előre a hazaiak, ám Figót és Cristiano Ronaldót a görög védők egész egyszerűen levették az első félidőben a pályáról, így gyakorlatilag "ész nélkül" támadta végig a játékrészt a portugál gárda. Hiába birtokolták sokkal többet a labdát, a szórványos görög akciók jóval nagyobb veszélyt jelentettek, gól azonban nem született.
Fordulás után sem sokat változott a játék képe, továbbra is portugál fölény - eredménytelenül. Aztán az 57. percben a görögök elvégezték első és egyetlen szögletüket, amelyből Charisteas megszerezte a vezetést. Ettől kezdve - mint később kiderült - a görögöké volt a meccs, bár a luzitánok sokkal inkább kitámadtak, és már több esetben is Nikopolidis kapus bravúrjai kellettek az előny megőrzéséhez. Hiába erőlködtek azonban Figóék, a helléneknél lévő óriási lélektani előnyt nem tudták ledolgozni, és nem tudtak egyenlíteni.
Otto Rehhagel szakvezető sporttörténelmet írt, hiszen ő az első olyan edző, aki nem hazája válogatottjával nyert Eb-t. A portugál "Aranygeneráció" nem váltotta be a reményeket, míg a görögök minden idők egyik legnagyobb meglepetését okozva megnyerték az Európa-bajnokságot!